Az elhízás globális probléma a fejlett világban. Számos betegség
rizikóját növeli, mint a szív-, érrendszeri betegségek, cukorbetegség,
köszvény, epebetegség, gyomorreflux stb.
A súlytöbbletet a leggyakrabban a testtömeg index, vagyis a BMI alapján határozzuk meg. (Ez egy irányszám, ami a testtömeget elosztja a testmagasság négyzetével.)
18,5-24,9 BMI között ideális a testsúly, 25-29,9 között
túlsúlyosról, míg 30 felett elhízásról beszélünk. Azonban a BMI
pontatlan is lehet, hiszen egy kiemelkedő izomzattal rendelkező személy
(pl. sportoló) is lehet magasabb súllyal rendelkező, de ezt a többletet
nem zsír, hanem izom okozza, ami nem rizikófaktor. Emiatt dietetikai
szaktanácsadás során testösszetétel mérő készülékkel állapítom meg a
testtömeg mellett az izom és a zsírtömeg arányát, így elkerülhető a
félrediagnosztizálás.
Az elhízást gyakran a túlzott mértékű táplálékfelvétellel kötik össze az emberek többsége. Azonban a súlytöbblet mögött szerteágazó okok húzódhatnak meg, vagyis nem minden elhízott személy eszik sokat!
Gyakoribb okok:
– hormonális (inzulinrezisztencia, pajzsmirigy, kortizol, leptin),
– genetikai (epigenetikai, Prater-Willi),
– túlzott stressz (magasabb kortizol szint),
– gyermekkori traumatizáció az étkezéssel kapcsolatban (stressz, falás rohamok),
– gyógyszerek (nyugtatók, antidepresszánsok, szteroid, egyes cukorbetegség esetén alkalmazott gyógyszerek, stb),
– túlzott kalóriabevitel,
– nem megfelelő táplálékösszetétel,
– mozgásszegény életmód
– hormon diszruptív vegyületek (olyan növényi permetszerek, műanyagok,
vegyszerek, amik megzavarják a hormonháztartás működését).
Érdekesség, hogy a várandósság alatti hatások (pl anya terhességi cukorbetegsége, szülők magasabb testsúlya, stb), valamint a születés utáni első 1000 nap során a kedvezőtlen táplálkozás egy életen át kihatással van a későbbi súlyunkra.
Felnőttkori elhízás esetén el kell különítenünk a gyermekkorban és a
felnőttkorban kialakult változatot, hiszen a gyermekkori változatok
veszélyesebbek és esetlegesen nehezebben kezelhetőek. Továbbá különbség
van a zsírszövet elhelyezkedése között is (hasi/csípő, valamint a bőr
alatti zsír/szerveken elhelyezkedő). A szerveken (pl máj) elhelyezkedő
zsír veszélyesebb, hiszen anyagcsereszintű szövődménybetegségeket
jelentősebben okoz (inzulinrezisztencia, cukorbetegség, magasabb
vérzsírszint, stb), míg a bőralatti kevésbé.
A zsírszövet ez utóbbi irányú elhelyezkedését ránézésre nem lehet
megítélni, csak ilyen vizsgálatot is végző testösszetétel mérő
készülékkel.
Érdekesség, hogy akár normál testtömegű egyének is rendelkezhetnek magasabb szerveken elhelyezkedő zsírszövettel, ami szintén rizikó forrás! Ilyen esetekben a testösszetétel változtatása a terápia célja.
Túlsúly esetén (25-29,9 BMI) a szakmai állásfoglalások szerint elegendő a dietetikai terápia.
Magasabb rizikójú elhízás esetén (30 feletti BMI) azonban a dietetikai
terápiát ajánlott kiegészíteni viselkedésterápiával (pszichológia),
esetleg gyógyszeres kezeléssel.
Súlyosabb esetekben szükség lehet akár műtéti megoldásokra is.
Számos divatos étrendet ismer mindenki a magazinokból, az ismerősöktől, valamint az internetről. Fogyni számos étrenddel lehet, azonban azt a fogyást tekintjük sikeresnek, amit 1 évvel később is megtart a páciens. A divatdiéták viszont ebben rendszerint nem sikeresek, hiszen gyors siker után a jojó-effektus miatt gyors visszahízás következik be.
A dietetikai munka során testösszetétel megmérem, felmérem a jelenlegi táplálkozási szokásokat, a problémákat és a megvalósítási lehetőségeket. Egyénre szabottan megbeszéljük a szaktanácsadás során, hogy milyen változásokat érdemes a gyakorlatban megvalósítani. Rendszeres után követéssel támogatom a pácienst az életmódváltás szokássá való alakításában, a nehézségek leküzdésében. Fontos, hogy az új étrend során ne legyen kínzó éhségérzet, ne okozzon anyagcserezavart, és hosszú távon biztonságos és betartható legyen, kiegyenesúlyozottan tartalmazzon minden szükséges tápanyagot, amire a szervezetnek szüksége van.
