A kitartás, a hit és a remény dala

A cover zenekar olyan csapat, amely valaki más – valamely más együttes által szerzett dalokat játszik le, a lehető legtökéletesebben utánozva az eredetit, néha újra értelmezve, vagy megváltoztatva azt. A pápai Rocklife Cover Band inkább az utóbbit díjazza, immár ötödik éve, mégpedig sikeresen. A zenekar - Molnár Zoltán László (gitár, vokál), Tulok Zoltán (basszusgitár), Nagy József Dody (ének), Németh Zoltán Góliát (billentyűs hangszerek, vokál), Szórády Szabolcs (dobok) - nemrég úgy döntött, itt az ideje egy saját nótának, mégpedig olyannak, ami ebben a várakozással és kétségekkel teli időszakban reménnyel tölti el mindazokat, akik meghallják messze hangzó üzenetüket.

-   2016 novemberében hoztuk össze a csapatot, a régi nagy ihletésű rockdalok interpretálásra. Nyilvánvaló, hogy mindenki ebben a zenei világban mozgott, hiszen a közös munkához lényeges a közös lelkület. Első próbánk november 1-jén Vaszaron volt, a kultúrházban. Feltöltöttük a tárunkat a P. Mobil, a Karthago, az Edda, a P. Box, a Pokolgép, a Korál, a Piramis és a Lord dalaival, és nemsokára kiléptünk a közönség elé. Akkor más volt a felállás, Molnár Zoli (Zolu) még nem volt velünk, Bello, egy veszprémi srác volt a gitárosunk, ebben a formációban zenéltünk. Pápán és a környékbeli településeken játszottunk különböző alkalmakkor, ami jó lehetőség volt, valahogy el kellett indulnunk, de a lelkületünk egy idő után mást kívánt. Aztán, mert a lelki nagyobbodás nem volt adott ebben a formációban, megkérdeztük Molnár Zolit, hogy van-e kedve ebben a csapatban „bigyuszolni” a hat húron, és bár először a stúdiómunkái miatt nemet mondott, én újra megkörnyékeztem, így végül is elfogadta a meghívást. Igazából így, az ő gitárjátékával alakult ki a csapatnak egy olyan hangzásvilága, amit mindig is szerettünk volna elérni. Innentől, azt gondolom, egy enyhe emelkedőn ugyan, de állandóan fölfelé tartunk. Nagyon sok dalt megtanultunk, a csapat összecsiszolódott, megérett arra, hogy színpadképes zenekar legyen, és eljött az ideje annak - persze ebbe a vírushelyzet is beleszólt -, hogy saját dalt készítsünk. Az ötletet Zoli dobta föl, és rögtön elindult a közös gondolkodás. Régóta szövögettük a tervet, de a helyzet most érett meg arra, hogy belevágjunk, és megcsináljuk az első saját nótát –mondja az előzményekről Németh Zoltán Góliát, a csapat billentyűse.

-    A kezdetekkor gyakorlatilag a gyerekkori kedvenc dalainkból indultunk ki, azokat szedtük össze, amiken felnőttünk. A régi magyar klasszikus rocknótákkal kezdtük. Hála istennek, a legtöbb esetben nem elvettünk a dalokból, ahogy azt a legtöbb cover-banda teszi, hanem egy pluszt, a saját hangzásunkat, egyéniségünket tudtuk hozzáadni – fogalmaz Tulok Zoltán basszusgitáros, akinek gondolatát Góli folytatja:
-    Nem másoltuk a dalokat, persze harmóniákban, dinamikában stimmelni kell, de arra törekedtünk, hogy mindenki a saját egyéniségét is megszólaltassa a dalban.  Erről szól az élet. Ez adott a daloknak egy RCB-ízt. Ha nem vagy karakter, saját egyéniség, akkor nem vagy senki.

-    A zenekar tehát cover-zenekarként alakult, sok együttestől játsszunk dalokat, főként az ismertebbeket. A banda addig csiszolódott, amíg megérett arra, hogy saját dalt hozzon létre. Számomra az a legnagyobb öröm, hogy az összes feldolgozásunk nagyon szép sikereket ért el mind a koncerteken, mind az interneten. De az, hogy az első dalunk ilyen népszerűségnek örvend országosan és külföldön – Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban - is, ez egy plusz boldogság. Bizonyítja, hogy ebben a műfajban van keresnivalónk, és az is biztos, hogy ez a fajta stílus csak ránk jellemző – tartja Szórády Szabolcs dobos, majd Molnár Zoltán (Zolu) veszi át a szót:

-    Más formációkban már játszottunk együtt, mindenkit régről ismertem, és barátomnak is tudtam, már azelőtt, hogy csatlakoztam hozzájuk. A közeg tehát nem volt idegen. Viszont az, amit a közös munkálatok során láttam, már az elején megfogott. Egy baráti társaság, egy nagyon jól összeszokott csapat volt az, aminek részese lettem, és nagy öröm számomra, ha ehhez valamit én is hozzátehetek. Nagyon jól érzem magam a srácokkal, és ez kölcsönös. Szeretjük egymást, barátok vagyunk, szinte egy család, ahogy Szabi szokta mondani. Igyekszünk hűek lenni magunkhoz, igényesek a zenéhez, amit csinálunk. Heti szinten találkoztunk, mindig szerettük a próbákon egymás társaságában kreatívan tölteni az időt. Aztán, amikor a vírus kapcsán jöttek a rossz hírek, nehezebbé kezdett válni a találkozás, a próbák, majd voltak olyan időszakok, amikor hónapokig nem is találkoztunk. Nehezen éltük meg, de természetesen telefonon, interneten tartottuk a kapcsolatot. Nem volt olyan hét, illetve nap, amikor ne beszéltünk volna egymással. Ez fontos dolog. És hogy miként született az új dal? Az a helyzet, amibe belecsöppent az emberiség, az sok embert inspirált pozitív, vagy negatív módon. Azon gondolkodtam, mit lehetne ebből úgy kihozni, hogy pozitív csengése legyen, pozitív üzenetet hordozzon. Könnyedén érthető legyen, az emberek azonnal tudják, hogy miről van szó, és a dal egyfajta reményt nyújtson mindenkinek. Így a dal a Tarts még ki! címet kapta, és ez nem véletlen. Hiszen arról szól, hogy van kiút a mostani helyzetből, lesz még nyár, lesz napsütés, és minden ugyanúgy lesz, ahogy volt. Mi ebben hiszünk, és bízunk abban, hogy ez hamarosan bekövetkezik. Addig is ki kell tartanunk, és a dallal ehhez kívánunk sok erőt mindenkinek, aki hallja.
Nagy József Dody, az együttes énekese a műhelytitkokba is beavat:

- A klip forgatásnak helyszíne teljesen véletlenül született. Terveink szerint egy 30-40 kilométerrel messzebb fekvő helyszínben gondolkodtunk. Ám találkoztam egy jó barátommal a benzinkúton, aki megkérdezte, hova tartok, mi a programom. Elmondtam neki, hogy épp klipet forgatni megyünk. Ezt hallva már mutatta is a telefonján: - Én tudok egy szuper helyet. Megmutatom. Mehetek veletek? Amint kiértük, és megláttuk a helyszínt, egyből tudtuk, hogy ez lesz a tuti hely. Ennyi idő alatt dőlt el a helyszín, a kőbánya. Ragyogó napsütés volt, a klip első etapját még aznap ott le is forgattuk.  Tehát véletlenszerű volt a választás, de nagyon jól sült el. Úgy hiszem, ezek karmikus dolgok, így akarták az égiek. Van egy sztorink a „B” helyszínnel is. A koncepció szerint a klip második forgatása az iharkúti volt külszíni bauxitbányában lett volna. Felkészültünk, kipakoltunk, felszállt a drón, majd egyszer csak nagy kiabálás támadt körülöttünk: azonnal hagyjuk el a helyszínt! Kiderült, hogy negyven vadász van a környékünkön, és már beindult a hajtás. Azt is megtudtuk, hogy a lezárt utak miatt elvileg már nem is mozdulhatunk a bányából. Végül azért kaptunk egy igazolást, hogy mégis mehetünk haza, elhagyhatjuk az erdőt. Igaz, hogy visszafelé eltévedtünk, félórán keresztül kerestük a kivezető utat, végül a GPS segített. A hangulat persze jó volt, csak a forgatás ott nem valósult meg. Amit utólag már nem is bánunk.

- A dal, és szöveg Molnár Zolitól, a gitárosunktól származik. Valószínű, ez a jövőben is így lesz, ő rendelkezik az ehhez szükséges kreativitással. Miután megszületett a szerzemény, elkezdtük RCB-hangzásúvá hangszerelni. Mindenki hozzátette a hangszerével a saját mondanivalóját, végül Zoli a stúdiójában összegyúrta az anyagot a végső formába – árulja el az „eljárás” lényegét Góli, majd a jövőt Molnár Zoltán vázolja fel:

- Szeretnénk ebben az irányban tovább haladni. A dal megjelenése óta nagyon jó visszajelzéseket és rengeteg biztatást kaptunk a közönségünktől. Biztosítottak bennünket arról, hogy ez az utunk, hogy megtaláltuk a hangunkat, és szurkolnak: csak így tovább! Ez számunkra is nagyon nagy töltet, és úgy gondoltuk, ha ez így van, és mi is így érezzük, akkor nem lehet olyan nagy gond, akkor csináljuk tovább. Kilenc nap alatt már több mint 34000-en nézték meg a klipünket. Ennek nagyon örülünk! Bízunk abban, hogy egyre több dal születik, egyre több klipet készíthetünk ebben az időszakban, és ezekkel elérjük a közönségünket. Megkeresett bennünket egy budapesti, és egy szentendrei kisebb rádió, ahol már játszani fogják a dalunkat. Nyár közepe-vége fele megjelenik a kislemezünk, de erről bővebben majd akkor beszélek.

- A zenekarban mindenki pápai, csak én vagyok celldömölki. Örülök, hogy köztük lehetek, szeretek a fiúkkal együtt zenélni. Ez nem tegnap kezdődött, évek óta többféle projektben dolgoztunk együtt, de most igazán egymásra találtunk, főként a saját dalok tekintetében. Sok minden köt Pápához, többek közt az, hogy itt él a kislányom. Szeretek itt lenni, otthon érzem magam – fogalmaz Szabi, azaz Szórády Szabolcs, majd Tulok Zoltán tesz egy meglepő megjegyzést:

- Nem tudom, hogy a jövőben milyen dalok fognak születni, de az új dal nekem sokáig a személyes kedvencem lesz. Annyira megfogott, annyira amerikai és mégis magyar, olyan fantasztikus ötvözet, vokális, kemény és lágy egyszerre, hogy az az ember érzése, hogy az amerikai westcoast zenét magyarrá formáltuk.
A gondolatot Góli egészíti ki:

-     Ennek a zenének nagyon kevés képviselője van Magyarországon. Talán a Color és a Karthago, mindegyikben tükröződött a vokálkultúra és az a zeneiség, ami a mi lelkünket, szívünket is dobogtatja.

-     A következő dalunk és videoklipünk megjelenését húsvét környékére tervezzük. A kedves olvasóknak előjáróban annyit elárulunk, hogy a címe: Legyen ez a nap! – zárja a beszélgetést Nagy József Dody.

Fotó: Fusz Róbert

Galéria