A legszenvedélyesebb művészet
„Nem olyan emberekre vágyom, akik táncolni akarnak. Olyanokra, akiknek táncolniuk kell”. A valahol valaha olvasott idézet jutott eszembe, amikor ellátogattam a ZsooDance Veszprémi úti otthonába, hogy az iskola megálmodójával, Cserkuti Zsófival beszélgessek a kezdetekről, a mozgás öröméről, mindarról, amit neki magának, illetve tanítványainak a tánc jelent.
- Miért éppen a tánc, miért a hip-hop?
- Tizenhat évesen ismerkedtem meg ezzel a tánccal. Egy pápai rendezvényen vettünk részt osztálytársaimmal, és azonnal beleszerettünk a táncos fellépésbe, így aztán a következő héten beiratkoztunk egy tánciskolába. Már akkor teljesen magával ragadott, és rabul ejtett. Hogy mi? Amit a táncban legjobban szeretek, az az, hogy teljesen szabad lehetek, szabad kezet kapok. Nyilván vannak alaplépések, olyan alapok, amiket be kell tartanunk, de azokon kívül az éppen aktuális kedvünket, lelkiállapotunkat táncolhatjuk el. Nyilván ezt a zene is befolyásolja, de éppen ezért olyan zenéket választok, amik illenek az adott időszakunkhoz. A folyamat, ami az önálló táncstúdiómig vezetett, érdekes és rögös út volt. Fél év után abbahagytam a táncot, mert egyáltalán nem ment. Nem voltam képes megcsinálni az összetettebb lépéseket, és beláttam, hogy ennek így nincs sok értelme. Osztálytársaim, barátnőim is így tettek, és bár én még próbálkoztam egy darabig, be kellett látnom, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Ám négy-öt hónapnyi szünet után rájöttem, hogy hiányzik a mozgás, a tánc. Így hát visszamentem az iskolába. Úgy gondolom, az első táborom volt a meghatározó, Orfűre mentem, egy neves tánctáborba. Nem voltam még jó táncos, a többiek olyan gyorsan haladtak, hogy sok mindent nem is tudtam megtanulni, viszont a tábor adott egy olyan szintet, ahonnan már tovább léphettem, képes voltam a folytatásra, láttam az értelmét és nem adtam fel.
2007 óta foglalkozom a tánctanítással. Emellett tanultam meg a legtöbbet akár a táncban, akár az emberekkel való foglalkozás tekintetében. Sorban jöttek a tervek, az álmok, milyen jó volna egy saját tánciskola, és ezt 2012-ben sikerült megvalósítani, belevágtam a ZsooDance-be.
- Milyen korosztályok részesülhetnek a tánc örömében?
- Gyerekekkel négyéves kortól foglalkozom, szerintem ez az a kor, ahol már el lehet kezdeni az alapozást, a szoktatást arra, hogy csapatban kell együtt dolgozni, és le tudom kötni a figyelmüket. Itt még nyilván nem beszélhetünk stílusról, de a hip-hop alapköveit le lehet rakni. Bárki jelentkezhet, és mivel én is hosszú és rögös utat jártam be, nem vagyok türelmetlen, az az elvem, hogy ha valaki szereti, akkor csinálja. Nem kell, hogy mindenki profi, versenyző legyen, de a mozgás örömét senkitől nem veszem el. Vannak olyan tanítványok, akik azonnal, már az első évben ügyesek, és nagyon sokat fejlődnek, vannak, akiknek ehhez két-három év szükséges, de olyan is előfordult már, hogy valaki öt-hat évig stagnált egy bizonyos szinten, majd hihetetlenül megugrott a fejlődése.
- A gyerekek, a fiatalok körében ma nagyon népszerű a tánc. Ez divat, vagy életérzés?
- A mozgás, ezzel együtt a tánc is szerencsére egyre inkább terjed. Amikor elsajátítunk, megtanulunk egy koreográfiát, a testünk már tudja, zenére magától hajtja végre a mozdulatokat, és ez olyan pozitív érzést ad, ami leírhatatlan. Ha a táncos bátran elengedi magát, akkor olyan energiák szabadulnak fel, amiket nem lehet megfogalmazni. Egy nehéz nap után, vagy egy esetleges iskolai kudarc, veszekedés után még a feszültség levezetésére is képes.
- Mennyire fontosak a versenyek az iskola életében?
- Nálam az a szabály, én azt szeretem, hogy semmit sem muszáj, mindig van választási lehetőség. Már a beiratkozásnál elmondom, hogy megyünk majd versenyekre, szeretjük ezeket, de a részvétel nem kötelező. Ha valaki csak az edzéseken szeretne részt venni, és magáért a mozgás öröméért táncolni, azzal nincs semmi probléma, csak ezt időben beszéljük meg. A verseny egy olyan pluszt, olyan érzést ad a gyerekeknek, ami megint felbecsülhetetlen, maga az utazás, a más környezet, egy másik város, ismeretlen táncosokkal való ismerkedés, megnézzük őket, tanulunk tőlük, az adrenalin, amit a szereplés, a színpad ad, mindebből rengeteget lehet profitálni, tanulni. Egy-egy ilyen versenyt követően hetekig érezzük ezt a pozitív érzést. Én a táncfesztiválokat részesítem előnyben, ahol a zsűri minden produkciót értékel arany, ezüst és bronz minősítéssel, tehát minden versenyszám, amiben indulunk, valamilyen eredményt elér. Ezt azért tartom fontosnak, főleg az első pár évben, hogy a gyerekek ne csalódjanak, legyen sikerélményük. Ez főleg a mai világban nagyon fontos. Nem panaszkodom, a fesztiválokról nagyon sok arany minősítéssel szoktunk hazatérni. A haladókat komolyabb versenyekre is szoktam vinni, ahol az első, második és harmadik helyezéseket értékelik. Ez meg mindenképpen jó kihívás. Van úgy, hogy nem érünk el dobogós helyezést, de úgy gondolom, hogy tizenöt produkcióból hatodiknak-hetediknek lenni jó teljesítmény, és nyilván ezekből is tanulunk, ezek visznek előre minket. Persze a táncosoknak el kell jutniuk egy olyan szintre, hogy ezt lelkileg feldolgozzák, és meg tudják érteni, megélni azt is, ha érem nélkül térünk haza.
- Melyek a legnagyobb események a ZsooDance életében?
- Az elmúlt másfél év alapján már az is nagy esemény, ha kinyitnak az iskolák, és a gyerekek jöhetnek táncolni. Ha nincs a pandémia, éves szinten két nagy eseményünk van. Az egyik a gálaműsorunk, amit tavasszal, nyár elején szoktunk tartani. Ez azért nagyon fontos, mert itt láthatják a szülők az egész éves munkánkat. Minden, az adott évben tanult koreográfiát bemutatunk, a haladókkal pedig külön műsort is készítünk, valamilyen történetet táncolunk el, a műsornak mindig van sztorija. Ez több hónapos felkészülést, féléves munkát igényel.
A másik fontos eseményünk a ZsooDance Fest, ami idén sajnos elmaradt. Tavaly februárban meg tudtuk tartani, szerencsések voltunk. Ez egy országos, sőt nemzetközi táncfesztivál, hiszen minden évben vannak külföldi versenyzőink is. A rendezvény kétnapos, ahol az összes ZsooDance-táncos megmutatja magát. A pápai Sportcsarnokban, hazai pályán mindenki láthatja őket, jönnek a szülők, az összes rokon, barátok, osztálytársak, így a táncosaimon nagyobb a teher, hogy mindenki előtt bizonyítaniuk kell.
- Mindaz, amiről eddig beszélgettünk, zsúfolt életvitelt jelez. Hogy néz ki egy átlagos hétköznapja?
- A tánc mellett már a fitneszt is beindítottam. Jelenleg is tanulok, és alkalmazom a tanultakat. Most már személyi edzéssel is foglalkozom, így délelőttönként ezek zajlanak. Otthon is mindig van valami tennivaló, most például a táboros plakátokat tervezem, csinálgatom, ez tölti ki a szabad időmet. Az emberek sok mindenbe nem látnak bele, szokták kérdezni, hogy én csak délután tanítok? Igen, de közben meg kell alkotnom a koreográfiákat a tizenegy csoportom számára. Zenéket válogatok, ezeket összevágom, és ott a rengeteg papírmunka. Mindamellett, hogy egyesületként működünk, már második éve tagja vagyunk az Allegro Művészeti Alapiskolának, így év végén a táncosok államilag elismert bizonyítványt kapnak. Ennek is vannak papírmunkái, naplót írok, bizonyítványokat töltök. Ebéd után pedig megkezdődnek az órák. A délután szólókkal, duókkal indul, a csoportos óráim fél négytől kezdődnek, tartanak hat-fél hétig, utána pedig indul a fitness. Nem unatkozom, nyolc-fél kilencig itt vagyok minden nap, de szeretem, ha itt zajlik az élet, és nyüzsgés van. Igazából március 8-a óta nem táncolhattunk, azt kell, hogy mondjam, üres a terem. Hiányzik a gyerekzsivaj – zárja a beszélgetést mosolyogva Zsófi.
- Az írás megjelenésekor a gyerekek már visszatérhettek kedvenc időtöltésükhöz. Valószínűleg ők is ugyanazt gondolják, amit vezetőjük szellemisége, felfogása sugall, s amit a világhírű orosz táncművész, Barisnyikov így fogalmazott meg:
„ Nem próbálok másoknál jobban táncolni. Csak magamnál jobban”.
Fotók: ZsooDance és Bolla Bernadett
Galéria
További Hírek
Olaszos hangzás, magyar csúcsminőség: LaBerta
A LaBerta név fogalom határokon belül és kívül egyaránt. Kaptafák, sámfák készülnek itt, és jutnak el a világ szinte minden tájára.
Rendkívül különleges, kálvinista kincs
A Pannonia Reformata Múzeum Pápa város szívében található, mindenki számára nyitott kulturális intézmény.
Ha nincs hit elvész az érték
Kellemes, mediterrán hangulat, egy pohár hűs rosé, pazar limonádé, jó társaság. Minden adott ahhoz, hogy közösségi életet éljünk. A közösségi élet motorja pedig Csukárdi Sándor, Sanyó.
Folytassa még, Doki!
Dr. Bujáky Miklós állatorvos történetei eleddig két könyvet töltöttek meg, és aki ezeket kézbe veszi és olvassa, csak abban reménykedhet, hogy nem kell sokáig várnia az újabb sztorikra.
Több pofont kell adni, mint kapni
A világbajnok harcossal otthonában beszélgettem, ahonnan elköszönőben megcsodálhattam egyedülálló retró gyűjteményét.
Kezdd a napot egy pohár jó borral, és fejezd be egy pohár mégjobbal!
Zsuzsa és István régi terve vált valóra, amikor megnyitották pápai borkereskedésüket.
Megújult a Menta Patika
Az elmúlt egy évben az épület nagy átalakításon, megújuláson esett át, aminek eredményeként egy modern, barátságos belső terű, magas szakmai igényességű gyógyszertár fogadja a betegeket.
Ha a hangszer szólni akar…
A közelmúltban Öcsi és Dudu, azaz a Füredi-testvérek vendége voltam, Öcsi lakásában beszélgettünk a régmúltról és a mai időkről.
Házisütik eleink receptjei alapján
Az alapkoncepció az, hogy mi a Kráfliban csak házirétest és más házisüteményt készítünk, hagyományos eljárással és alapanyagokkal.
Negyven év a pápai könnyűzenei életben
Pályafutása során összesen negyven zenésszel játszott együtt. Dobosokkal, harmonikásokkal, orgonistákkal, zongoristákkal, gitárosokkal, dobosokkal, a pápai könnyűzenei élet legendás alakjaival.
Lemezlovas vágta dj Gregori-val
Hogyan is lesz valakiből fellépő dj, netán rezidens? Erről faggattam Sebestyén Gergőt, azaz Dj Gregori-t.
Életformája a hagyományőrzés
Hol is beszélgetnénk Kácival, ha nem a hegyen, amelynek éppen egyik legfontosabb történésére, A hegy napjára készül.
Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene
Szeretem a popzenét, a rockot, de a mulatós zenénél kötöttem ki, ez áll hozzám a legközelebb stílusban, hangszínben.
Vasrácsoktól a Szent Koronáig és tovább
Tűzzel és vassal dolgozik, mesterember, népi iparművész, az Országos Kovácsmíves Céh látómestere volt, műhelyében életre kel az anyag.
A tűfóbiától a gyógyításig
Elkényelmesedtünk. Ez többek közt abban is megnyilvánul, hogy különböző nyavalyáinkra számos, a házi patikánkban felhalmozott gyógyszert használunk, nem számolva a mellékhatásokkal.
A pillanat művésze
Riport László Ákossal - Mint a nagy szerelmek, ez is régen kezdődött. Még az őskorban, általános iskolás koromban, egy fekete-fehér fényképezőgéppel, illetve filmmel.
A kitartás, a hit és a remény dala
2016 novemberében hoztuk össze a csapatot, a régi nagy ihletésű rockdalok interpretálásra.
Novellák – újabb sikerek
A közelmúltban írtunk Csukárdi Sándor, a Homokbödögén élő színész-rendező, mese-és novellaíró pályafutásáról. Az alkotó az azóta eltelt időszakban több elismerést kapott írásaiért. Ezekről adunk számot, mintegy a már megjelent írás kiegészítéseképpen.
Életben maradni
Arany-és platinalemezek, slágerlista-vezető dalok, Fonogram, Artisjus-és eMeRTon-díj, teltházas koncertek, számtalan szólósiker.
Szerelme a színház
Tehetséges és végtelenül szerény fiatalember, aki kényszerűségből, vagy inkább a sors akaratából lett balett-táncosból színész. Két sérülés befolyásolta jövőjét, ám tulajdonképpen nem bánja, hogy így alakult az élete. A pápai születésű Ifju Martinnak ma a színház az a nagy szerelem, amiért érdemes élni.
A humorban nem ismernek tréfát
A társulat idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ezalatt az időszak alatt tizenhárom darabot, többségében vígjátékot állítottak színpadra, s ezek összesen közel száz előadást értek meg.
Mesék gyerekeknek és felnőtteknek
A ’80-as évek óta aktív közreműködője, alakítója a pápai amatőr színjátszók közösségeinek. Részese volt a Sinkófa, a K.O. sikereinek, és tagja az 1993-as Ki mit tud?-győztes 7-4 Törpe Hrt.-nek. 1998-ban alapítja meg a Szó és Kép Színpadot, amelynek írója, rendezője, színésze, mindenese.
Bánk bán, Ray Charles, Elton John és a többiek
Magát énekes előadóművészként definiálja, fiatal kora ellenére több mint tíz éve dolgozik a profik világában. Ha kell, legendák bőrébe bújik, ha arra van szükség, könnyűzenészként varázsolja el a közönséget, de mindig, minden körülmények között önmagát adja.
A Monti-csárdástól a kemény rockig
A pápai születésű PETA-nak, azaz Lukács Péternek, a magyar rock egyik legjobb szólógitárosának életútját mutatjuk be a riportban.