Bánk bán, Ray Charles, Elton John és a többiek

Magát énekes előadóművészként definiálja, fiatal kora ellenére több mint tíz éve dolgozik a profik világában. Ha kell, legendák bőrébe bújik, ha arra van szükség, könnyűzenészként varázsolja el a közönséget, de mindig, minden körülmények között önmagát adja. És milyen jól, mennyire hihetően! Szerencsés? Mindenképpen, de azt is tudjuk, hogy önmagában a szerencse kevés, jó, ha némi tehetséggel párosul. Ekanem Bálint Emota nyugodtan elmondhatja magáról, hogy rendelkezik a szükséges talentummal. S ami még szimpatikusabbá teszi a fiatal művészt: mindezt városában, Pápán szeretné hosszú távon kamatoztatni.

A zene, mint életforma
-    A zenével az Erkel Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában ismerkedtem meg, bár egészen nyolcadikos koromig sportoló akartam lenni. Nyolc évig kosárlabdáztam a pápai sportegyesületnél, és jól is ment, hiszen nyugat-dunántúli válogatott is voltam serdülő koromban. Talán ezért is gondoltam arra, hogy elvégzem a Testnevelési Egyetemet. Leérettségiztem, de már a színházban dolgoztam énekes-előadóművészként, amikor jött az ötlet, és a vállalkozásom mellett beiratkoztam a TE-re.
Visszatérve a zenéhez: az iskolai kórus nagyon sokat segített nekem, ez volt az alapja a színpadi tevékenységemnek. Kálmán Frigyes, Frici bácsi nevét kell megemlítenem, ő meghatározó személyiség volt az Erkelben. Jártam a Bartók zeneiskolába is, ahol Mészárosné Farkas Katalin tanárnőnél tanultam. Vonós hangszert választottam, és ez azért volt nagyszerű, mert nem csak el kellett játszani a hangokat, hanem el kellett találni azok tisztaságát is, ami kiválóan fejlesztette a hallásomat. Tanítóim, tanáraim szerettették meg velem általános iskolás koromban a magyar verseket, sőt, még érettségi után is több szavalóversenyen részt vettem. Az egyik kedvencem ma is Radnóti, de József Attilát is nagyon szeretem.  Azt hiszem, a színházi pályafutásom szempontjából ez az időszak mindenképpen meghatározó volt. Később magánénekórákra iratkoztam be Eisenbeck Ágotához, akivel számos sikert értünk el országos énekversenyeken. A klasszikus éneklés mellett a popzenével is foglalkoztam, a pápai MOST és a Speak Up! zenekarral számos fellépésünk volt, illetve különböző tehetségkutatókon vettünk részt.

Fiatalon a Madáchban
-    Tagja voltam a Pápai Musical Stúdiónak és a Megafon Zenei Stúdiónak, ezek biztosították az első igazi színházi élményeket. Mindegyik egyesület állandó résztvevője volt a Scherzo-nak, az amatőr zenés ifjúsági színpadok országos fesztiváljának. Ott is szép sikereket értünk, értem el a produkcióinkkal. A fesztivál elnöke Miklós Tibor volt. Ő volt az, aki elsőként munkát ajánlott, és Budapestre hívott az egyik darabjába, amit Egy bohém rapszódiája címmel 2009-ben mutattunk be a Margitszigeten. Ez tulajdonképpen egy Freddie Mercury-emlékkoncert volt. Komoly társaságba, ismert művészek közé kerültem be amatőrként, Varga Miklóssal, Szomor Györggyel, Serbán Attilával, Puskás Petivel dolgozhattam együtt. Furcsa érzés volt, hogy hirtelen nagy dózisban kaptuk az élményt. Történt egy vicces eset, amikor először találkoztunk Tóth Gabival a próbán. Gabi éppen diétázott, tonhalsalátát fogyasztott, de nem tudta megenni. Fölajánlotta nekünk, pápaiaknak (többen is voltunk ott), mi pedig annyira megszeppentünk, hogy alig mertük elfogadni. A mai napig azokból a tapasztalatokból élek, amiket ott szereztem. Sosem tanultam a színművészetet, a gyakorlat tanított meg arra, amit tudok. Az alázatot, a profizmust, azt, hogy a próbafolyamatban is maximálisan teljesítsek, hiszen így lehet működtetni egy jó színtársulatot. 2010-ben lettem a Madách Színház tagja. Ez úgy történt, hogy Serbán Attila, akivel az említett produkcióban együtt dolgoztam, látta bennem a tehetséget, és meghívott, illetve az ő közbenjárására kaptam meghívást a színházba, a Jézus Krisztus Szupersztár castingjára, amin részt vettem, és sikeresen bejutottam a produkcióba. Azóta is - énekes színművészként - a legtöbb munkámat ott teljesítem. Azért a popzene is megmaradt: Puskás Petivel nagyon sokat dolgoztam együtt a Madáchban is, a Tom Sawyer-ben és a Macskákban is, és amikor megcsinálta a The Biebers zenekart, megkérdezte, hogy van-e kedvem csatlakozni. Igent mondtam, és 2013 óta a Biebers tagja is vagyok.
Hogy jut minderre időm? Nyáron koncertek, fesztiválok, városi események, ősszel-tavasszal inkább a színházi munkák töltik ki az életemet. A próbafolyamat húzós, hétfőtől vasárnapig tart, de ez nyilván egy időszakos folyamat, ami után már „csak” az előadások maradnak, illetve kisebb felújító próbák. Ha valaki tudatosan átlátja és megszervezi az évet, azért lehet találni pihenőnapokat.

Több lábon állni
-    Az ismert körülmények miatt ez az év nyugodtabb volt, minden téren kevesebb munkával járt.  Ez nem túl jó, de belekezdtem egy önálló projektbe: 2021-ben szeretnék kihozni néhány saját dalt. Nagy öröm számomra, hogy sokat tartózkodhattam otthon, az ünnepeket is a családdal tölthettem. Szeretem Pápát, és a Testnevelési Egyetemen ezután szerzett diplomámmal mindenképpen szeretnék otthon valami jó dolgot kezdeni. Hosszabb távú tervem az, hogy Pápán a mindennapos sporttal foglalkozzak, illetve reményeim szerint áldozok a kultúra fejlesztésére is.

Fotók: Ekanem Bálint Emota

Galéria