A tűfóbiától a gyógyításig
Elkényelmesedtünk. Ez többek közt abban is megnyilvánul, hogy különböző nyavalyáinkra számos, a házi patikánkban felhalmozott gyógyszert használunk, nem számolva a mellékhatásokkal. Pedig több olyan módszer is létezik, ami természetes gyógymódokkal szolgálja egészségünket. Az egyik ilyen a tűkkel való gyógyítás, az akupunktúra. Nem is kell messzire mennünk, csupán a pápai Aranytű Rendelőbe, ahol egy ambiciózus fiatalember, Szabó Richárd dietetikus, fülakupunktúrás addiktológus, gyógynövény-fitoterapeuta kezeli a gyógyulni vágyókat. Iskoláit nehéz lenne röviden felsorolni, annyi bizonyos, hogy Magyarországon elsőként és egyedüliként végezte el az amerikai és német hadseregben is alkalmazott fülakupunktúrás-fülreflexológiás módszert, amit blogján is terjeszt. Mindemellett számos beteg számára ő a „gyógyító”.
- Mi motiválta abban, hogy a mostani hivatását válassza?
- Már középiskolás koromban körvonalazódott, hogy segítő szakmában szeretnék dolgozni. Sokáig a pszichológia érdekelt, aztán a felvételi időszak végén mégis jogra jutottam be. Jogászhallgatóként hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom, és vissza kell kanyarodnom az eredeti elképzelésemhez. Így aztán még az első félévi vizsgák előtt otthagytam az egyetemet, és körülnéztem, hogy milyen egészségügyi területen kamatoztathatnám az érdeklődésemet. Az, hogy végül a fülakupunktúrával kezdtem foglalkozni, egy sajátos élménynek köszönhető. Elmentem egy szakember előadására, aki egyben pszichológus is volt. Gyermekkorom óta tűfóbiás voltam, rettegtem a tűtől, de az motivált, hogy a kezelést az előadás végén ki lehetett próbálni. Így azt reméltem, hogy a félelmem a tűtől elmúlik. Nem úgy érkeztem az előadásra, hogy valaha majd ezzel fogok foglalkozni, csupán a kíváncsiság vezérelt. A próbát úgy kell elképzelni, hogy olyan pontkombinációt raknak mindkét fülbe, ami relaxációs, nyugtató hatással bír, tehát általános protokoll. Ám ahogy egy-két tű a fülembe került, rosszul lettem. A kezelő azt javasolta, hogy várjunk pár percet, amíg az eljárás hatni kezd. Tíz-tizenöt perc elteltével azt vettem észre, hogy a rosszullét erőteljesen csökkent, így folytattuk az eljárást. Mire a másik oldalt kezdte szúrni, gyakorlatilag a teljes nyugalom állapotába kerültem. Döbbenetes volt, friss voltam, és kellemes, mély nyugalmat éreztem. Ez volt az az élmény, aminek hatására eldöntöttem, hogy én ezt megtanulom. A képzés alatt a családon, ismerősökön gyakoroltam, és meglepő volt számomra, hogy sok problémán nagy hatékonysággal tudtam segíteni. Ez adta az utolsó lökést, aminek hatására eldöntöttem, hogy a fülakupunktúrával hivatásszerűen foglalkozom.
- Tulajdonképpen mi ennek a gyógymódnak a lényege?
- A fül- és testakupunktúra közt sok a hasonlóság, de vannak alapvető különbségek is. A fülakupunktúra régi, tradicionális kínai orvoslási elméletekre épül, de vannak újabb, modern, az orvostudomány által igazolt hatásmechanizmusok, amik az ideg-ingerület-átvitel és bizonyos kémiai anyagok kiválasztása révén befolyásolják a szervezetünket. A legátfogóbban úgy lehetne összefoglalni, hogy a központi idegrendszerre hat, és a szabályozó-folyamatok egyensúlyozása révén segít. Alkalmazható megelőzésképpen, és nagyon sok betegségnél használható, kevés a kizáró ok. Persze előfordulnak olyan tényezők, amikor önállóan egyáltalán nem javasolt fő terápiás kezelésként, inkább kiegészítésként kell használni. Viszont léteznek olyan állapotok, ahol akár önállóan is megállja a helyét. Van néhány olyan probléma, ahol bizonyítottan nem segít, például a pikkelysömör esetében, de számos betegségnél kifejezetten hatékony. Ilyenek a gyulladásos folyamatok, egyes allergiás megbetegedések, ahol kifejezetten élenjáró eljárás.
- Úgy tartják, hogy a gyógyulásba vetett hit már fél siker. Hinni kell a fülakupunktúrában?
- Alapvetően nem szükséges a hit. Tehát ha valaki nem hisz a folyamatban, ugyanúgy várható a javulás nála. Ezt egyrészt a praxisomból tudom. Volt már olyan betegem, aki szkeptikus volt, a család küldte, orvosnál már járt, de a fájdalmán nem tudtak segíteni, így adott egy esélyt a fülakupunktúrának. Közölte is, hogy nem hisz az egészben. Néhány alkalom után aztán elmondta, hogy ugyan még mindig szkeptikus, de a fájdalom elmúlt. Így alapvetően nyitottá vált a gyógymódra. Másrészről léteznek olyan tudományos vizsgálatok, az úgynevezett placebo-kontrollált vizsgálatok, ahol a résztvevőket két csoportra osztják. Az egyik csoport valóban az adott problémára kap fülakupunktúrás kezelést, míg a másik csoport csupán abban a tudatban van, hogy kezelést kap, de közben fals pontokat helyeznek fel, amiktől semmiféle hatás nem várható. A két csoport közt alapvető különbség volt, az első csoportnál számos betegségnél jelentkezett többlethatás, mint azoknál, akiknél csak a hit volt jelen.
- Mennyi és milyenfajta tanulás szükséges a gyógyítás elsajátításához?
- Magyarországon a természetgyógyászat egyes területei szigorúan szabályozottak, de vannak olyan területek is, ahol a kiskapuk miatt akár végzettség nélkül is folytatnak tevékenységet. Az akupunktúra viszont a nagyon szigorúan szabályozott területek közé tartozik, pontosan azért, mert azzal, hogy tűt juttatunk a szervezetbe, erőteljes behatást gyakorlunk. Ebből kifolyólag kell, szükséges egy egészségügyi végzettség. Akinek ilyen államilag elismert végzettsége előzetesen nincs, annak egy speciális egészségügyi modult kell elvégeznie, ahol anatómiát, élettant, kórélettant, elsősegélynyújtást kell tanulnia. Ezekből egy állami hivatalban vizsgát kell tenni, majd ezt egy általános természetgyógyász vizsga követi, ahol a nagyobb módszerekből - a fülakupunktúra, a gyógynövényterápia, a mozgásterápiák - általános ismeretet kell szerezni. Ismerni kell a betegekkel való foglakozás törvényi szabályozását, a szakterület tudományos megalapozottságát, ezekből általános vizsgát kell tenni. Amennyiben mindez megvan, akkor jöhet a szakismereti modul, ahol elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenni. Amennyiben ezt a három modult megszerezte az, aki gyógyítani kíván, a hivatal egy bizonyítványt állít ki, ami alapján kérvényezhető a működési engedély. Abban az esetben, ha ezek nincsenek meg, akkor a tevékenység ma Magyarországon kuruzslásnak számít.
- A régebbi időkben a természetgyógyász elnevezésnek egyfajta rossz kicsengést tulajdonítottak. A hagyományos orvoslás sem üdvözölte ezt a tevékenységet. Hogyan alakul ez ma?
- Ez módszertől is függ. Ma is van valahol egyfajta feszültség, de megfigyelhető nyitottság is. Amennyiben a természetgyógyászatot általában nézzük, akkor már van egy nyitás, viszont módszerektől függően ez egészen eltérő. A természetgyógyászat egy nagy gyűjtőfogalom, amibe a csontkovácsolástól a homeopátián át a bioenergetikai eljárásokig minden belefér. Ezek közül, amit az orvosi egyetemek Magyarországon és nemzetközileg is elfogadnak bizonyos betegségek esetén, élenjárnak az akupunktúrás eljárások és a gyógynövény-terápia. Ezeket – bizonyos állapotoknál – az akadémikus orvoslás is megalapozottnak tartja. Viszont a bioenergetikus eljárásoknál, a homeopátiánál még mindig nagyon szkeptikus az orvostársadalom. Részlegesen tehát javultak a viszonyok.
- A kínai orvoslás már évezredek óta alkalmazza az akupunktúrát. Létezik-e az eljárásban egyfajta fejlődés?
- A pontok nyilván nem másznak odébb, ezek évezredes hagyományok, ilyen téren tehát nincs változás. Viszont, mióta a modern képalkotó eljárások, a neurológia fejlődnek, egészen más szempontból is elkezdték vizsgálni az akupunktúrás pontokat. Ez olyan újfajta szemléletet adott akár a pontválasztásnál, vagy a pontismereteknél, amiket többszáz évvel ezelőtt nyilván még nem ismerhettek. Például ha egy adott anatómia részletnél felhelyezzük az adott pontot, akkor melyik gerincvelő- vagy agyidegen keresztül melyik agyi régióban vált ki nagyobb aktivitást. Ilyen jellegű hozzáadott információk abszolút léteznek. Ugyanígy kimutatható a kínai orvoslásnál a gyógynövény használata és a modern kémia kapcsolata azzal, hogy beazonosítják a hatóanyagokat, így sokkal tudatosabban használhatjuk őket. Például a népi gyógyászatban régen már használták az orbáncfüvet, viszont többszáz évvel ezelőtt még nem ismerték a depresszióra gyakorolt jótékony hatását, hanem elsősorban gyomorfekélyre, hámosításra használták. A modern gyógyszerészet találta meg azokat a hatóanyagokat, amikre klinikai adatok állnak rendelkezésre, hogy depresszió esetén is tud segíteni. Tehát a felhasználási területe kibővült, a tudomány inkább hozzáad, mintsem elvesz belőle.
- Végül kérem, számoljon be arról, hogy miként zajlik egy kezelés!
- Az első találkozásnál átbeszéljük, hogy milyen problémával fordulna hozzám a beteg. Ez azért is nagyon fontos, mert hogyha nem egyszerű közérzetbeli kellemetlenségről van szó, hanem már meglévő betegségről, akkor tisztázni kell, hogy járt-e orvosnál, sor került-e kivizsgálásra, kap-e gyógyszereket. Amennyiben frissen megjelenő súlyos tünettel jelentkezik, és még nem járt orvosnál, akkor felhívom a figyelmét, hogy a modern diagnosztikai eljárásokat a természetgyógyászat nem tudja helyettesíteni, hiszen nem az orvos helyett vagyunk, hanem együtt más-más módszerrel tudunk igazán segíteni. Tapasztalatom szerint a hozzám forduló páciensek túlnyomó többsége már járt orvosnál, és kiegészítésként keresnek fel engem. Ennek örülök, mert így nem fordul elő az, hogy kimarad valamilyen eljárásból, vagy késleltetnénk a diagnózis-alkotást, és számomra is sokkal könnyebb a kezelési időtartamra, lefolyására javaslatot tenni, ha tudom, hogy mi a baja pontosan a páciensnek. Ezeket tehát mindig áttekintjük, majd ismertetem a kezelési lehetőségeket: hogy épülnek fel, körülbelül hány alkalomra lesz szükség a javuláshoz. Ha bármi kérdés felmerül, személyesen megbeszéljük, majd elkezdődik a kezelés. Alapvetően kétféle módon dolgozom: az egyik esetben helyi, hosszabb akupunktúrás tűket helyezek fel, ezek körülbelül 40-45 percig vannak bent. Addig a páciens itt tartózkodik. Majd ezeket eltávolítom, és apró, pici, ragtapasznak látszó, valójában hajszálvékony tűket tartalmazó tapaszt helyezek fel, amivel haza lehet menni. Ez megnyújtja a kezelés hatását. A betegeim nagyjából fele olyan panasszal érkezik, amire a fülakupunktúrás terápiát használom. A másik felével inkább dietetikai vonalon foglalkozok. Mivel én gyógynövény-terapeuta is vagyok, általában ezt nem külön tevékenységként végzem, hanem – ha szükségét látom – mindegyik módszerhez beépítem. A dietetika nem természetgyógyászat, a nyugati orvosláshoz, az egészségtudományokhoz tartozik, ám filozófiájában sok tekintetben hasonlít, és más eljárásokkal közösen eredményesen alkalmazható.
(A riportot egy későbbi időpontban a gyógynövény-terápia ismertetésével folytatjuk)
Galéria
