Mesék gyerekeknek és felnőtteknek

A ’80-as évek óta aktív közreműködője, alakítója a pápai amatőr színjátszók közösségeinek. Részese volt a Sinkófa, a K.O. sikereinek, és tagja az 1993-as Ki mit tud?-győztes  7-4 Törpe Hrt.-nek. 1998-ban alapítja meg a Szó és Kép Színpadot, amelynek írója, rendezője, színésze, mindenese. 2005-ben a Pápához közeli Homokbödögén telepedik le párjával. Itt alkotja ma novelláit és meséit. Csukárdi Sándor sokoldalú személyiség, aki kritikus szemmel fordul a minket körülvevő, folyamatosan változó, korosztálya számára sokszor követhetetlen, másfajta, a megszokottól eltérő értékrenddel bíró valóság felé, és elégedetlenségének, sokszor szomorúságának messze hallatszó hangot is ad. Írásaiban ennek ellenére alapvető a humor, a bizakodás, a remény egy jobb, emberibb világ után.

Az otthon: Pápa után Homokbödöge

-    Mindenképpen családi házban szerettünk volna élni, és mivel Pápán az ingatlanárak magasak, úgy döntöttünk Hajnival, a párommal, hogy 15 kilométeres körzetben körülnézünk. - Időben nincs talán különbség a helyi járattal és a kocsival vidékről való beutazás közt – gondoltuk. Az utca, ahol most lakunk, éppen 15 kilométerre fekszik a Mezőtől. Teljesen véletlenül találtuk a házat, mert elsőként Adásztevelen, Nagytevelen, Dákán néztünk körül. Bödögén egy meghirdetett házat néztünk volna meg, de nem volt éppen otthon a tulajdonos. Séta közben egy idős néni megállított minket, látta, hogy házakat nézünk, és beajánlotta a szomszédját, aki árulta az ingatlant. Megnéztük, megtetszett, és egy hónapon belül nyélbe is ütöttük az üzletet. Homokbödöge természetesen nem volt ismeretlen, hiszen többször jártunk már itt fellépni, illetve a színpadunk egyik tagja bödögei volt, így gyakran vittük haza, amikor a próbánk elhúzódott.

Bödögei komédiák – egy fesztivál születése

-    A faluközösségbe nehezen illeszkedtünk be, ennek az volt a fő oka, hogy mindketten ingázók voltunk, Győrben dolgoztunk, és keveset tartózkodtunk itthon. Ám a színjátszás kapcsán rengeteg csoporttal ismerkedtünk meg, néhányukkal külön is jó barátságot kötöttünk. A csoportok többsége régóta jól működő saját színjátszó fesztivállal bírt, ahova mi általában vendégként, meghívottként érkeztünk. A gyakorlat szerint ezeken a bemutatókon nincs zsűri, nem zajlanak szakmai megmérettetések, így sokkal jobb a hangulat, a légkör, itt valóban megnézik egymás produkcióját a társulatok, így mindegyik telt házas. Márkó, Őrsújfalu, Bük ebben csoportjai ebben példamutatók.
Úgy gondoltuk, ideje azt a sok jót, a vendéglátást, a színes programot, amiben részünk volt, meghálálni a barátainknak. A homokbödögei fesztivál létrehozásnak ez volt az egyik fő oka. A másik, hogy a falu kulturális életének pezsgését még jobban segítsük. Szerencsére ez a település színes rendezvényskálával rendelkezik, már hagyomány az országos kamara néptáncfesztivál, de rengeteg a sport-és hobbirendezvény a távirányítós autók versenyétől a BMX-világbajnokságon, az aktív egyházi életen, a cserkésztáboron át a helyi tánc-és színjátszócsoport fellépéséig. Van festő-és zongoraművészünk, tehát tényleg aktív itt a kulturális élet. Ezért gondoltuk, hogy a falu jó táptalaja lenne egy saját fesztiválnak. Ennek hat éve. Az ötletet az önkormányzat elé vittük, akkor Áldozó Péter volt a polgármester, ő egyből fölkarolta a kezdeményezést, mögénk állt, biztosította a szükséges infrastruktúrát: a szállást, étkezést, utóbbit úgy, hogy összefogott a falu, bográcsban főztünk, kemencében sütöttünk. Tehát az előkészületeknek is megvolt az egyedi hangulata, ami még jobban összekovácsolta a helyi közösséget.
Kezdetben csak a társulatokat hívtuk meg, még nem volt úgynevezett kiegészítő programunk, csupán a nyitó felvonulás, ami ma már hagyománya a fesztiválnak. Ez később bővült, egyrészt a falu más művészei miatt is, hiszen része lett a komolyzene, a néptánc, a könnyűzene is, így tulajdonképpen már összművészeti fesztiválról is beszélhetünk. Sajnos tavaly nyáron a vírushelyzet miatt elmaradt a rendezvényünk. A Szó és Kép Színpad most pihen, új darabon nem dolgozunk, töltődünk. Tavalyelőtt száz előadást játszottunk, idén mindössze harminchármat. Próbáink szünetelnek, de online tartjuk a kapcsolatot egymással.

Mesék és novellák

-    Meséskönyveim nem nagy példányszámú kiadások, de nagyon sok olyan ismerősünk van, akik számára egyfajta hitvallás, hogy a gyermekük mese mellett feküdjön le, hogy a jellemző mondatok ott csengjenek a fülében, így szép, nyugodt álmot biztosítsanak. Az is fontos volt számomra, hogy igyekezzek ezáltal megőrizni a nyelvet, mert a közösségi háló véleményem szerint lebutítja az anyanyelvünket. Leegyszerűsödik, a mai gyerekek jelekkel beszélgetnek, a helyes írásmódra szinte már nem is figyelnek. Nem hiszem, hogy a könyv és a nyomtatott sajtó hosszú életű lenne, ez már valószínű az alkony időszaka, de amíg lehet benne kapaszkodni, addig azoknak a családoknak, akiknek ez fontos, meg kell adni a lehetőséget. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, kedves dicséretet, különösen azt szeretem, amikor nem csupán egy lájkot küldenek, hanem sokan megírják, hogy még mindig a mesék, vagy a novellák hatása alatt vannak. Szerencsére bővül azok köre, akik várják az új írásokat.
A Születni a Facebookon című karcolatgyűjteményem erős társadalomkritika. Hogy mi nem tetszik a mai valóságban? A legtöbb novellám témája az elidegenedés. De egyre inkább vallom, hogy lehetséges, hogy ez egy természetes folyamat. Olyan, mint az, ahogy az írás lassan kimegy a divatból. Én e témában konzervatív felfogású vagyok, azt vallom, hogy az emberi kézírás érték, de ezt egy fiatalnak már nehéz elmagyarázni. Minek vacakoljon egy notesszal, amibe leírja azt, amit nem akar elfelejteni, amikor ott a telefon. Nekünk, akik még a régi, számunkra jó dolgokban éltünk, a kommunikációnak ez a formája idegen, de az új nemzedékeknek már ez a természetes.

A legújabb kötet: öt kedvenc a mesék közül

-    2020. novemberében jelent meg a második meséskönyvem, Az eltévedt Hópehelykisasszony és más mesék címmel. Miért a fabula a műfaja? A kötetbéli mesék eredetileg mesejátékok voltak, amiket a társulatomnak írtam.  Mivel önfenntartók vagyunk, fontos volt, hogy eladható előadásokat hozzunk össze, és a mesejátékok ilyenek. Régi tervem volt, hogy ezekből prózai művet írjak, így jött az ötlet, hogy a Mikulással, a karácsonnyal foglakozó meséket kiadjam. Az öt kedvencemet választottam ki, és éppen jókor jelent meg a kötet, hiszen a karácsony a legjobb alkalom arra, hogy a meséket családi körben elolvassák.

A legközelebbi tervek

-    A Cirkusz boldog embereknek című, készülő novelláskötetem erősebb lesz, mint az előző volt. Egységesebb, kevesebb benne a humor, mélyebb gondolatokat fogalmaz meg, ilyen szempontból tehát mindenképpen meglepőbb lesz. Ha valaki majd sorban olvassa a novellákat, észre fogja venni, hogy a komolyabb hangvételűeket néha feloldom kicsit könnyedebb írásokkal. Őszintén remélem, hogy a fogadtatás hasonló lesz, mint az elsőé, és jó volna ismét könyvbemutatókon találkozni az olvasókkal. Bízom abban, hogy ez nemsokára megvalósulhat.

Fotók:

Galéria